Ébredj fel Cipő!

Ébredj fel Cipő!

Napjainkban egy közkedvelt énekesről harsognak a hírek, lépten nyomon belebotlani a lapok hasábjain Bódi Lászlóról szóló beszámolókba. Akárhogyan is, de szívmelengető, hogy szinte az egész ország szorít Cipőnek, a Republic zenekar énekesének gyógyulásáért. Jómagam, huszonévesen táncoltam a Közgáz Pince klubban a Kék és narancssárgára, és ,,csápoltam,, sokad magammal egy Pilisszántói hangárban, fergetegese koncertjükön. Ennek már jó pár éve, és azóta nem lettem fanatikus Republic rajongó, csupán  külső szemlélőként figyeltem a háttérből a zenekar pályafutását. Mégis most megrendülten figyelem a híradásokat és csendesen megkönnyeztem a ma esti tévéinterjút, ahol az énekesről nyilatkoztak pályatársai, kollégái, barátai. Nem tudom magamban tartani az érzést, a gondolatot, amely magával ragadott és fogva tart. Az évek leforgása alatt, Bódi Lászlóról nem igen hallottunk szaftos pletykákat, sem polgárpukkasztó híreket, ellenben hallottunk és láttunk nemes cselekedetekről tanúskodó képeket, szemtanúi lehettünk tömegeket megmozgató igazán vidám hangulatú koncerteknek, és sokunkat megrígató dallamoknak. Egy ország dúdolta a szállj egy kismadárt, és többek sírták álomba magukat, 
a csillagok, csillagokra.

Most mi is történik?
Cipő alszik, mély álomban pihen, mert elfáradt a szíve, és senki földi halandó sem dönthet a sorsa felől. Mély-altatás, kóma, vagy egy hosszú álom, vagy épp mind három együttvéve. Minden nézőpont kérdése, mégis annyira nehéz érteni, megérteni és nem is biztos, hogy nekünk kell ezt megfejtenünk. Azoknak, akik közvetlen kapcsolatban állnak vele, a család, a barátok és a zenésztársak, nekik van igazán szükségük rá. Nekünk más dolgunk nincs, minthogy csendesen imádkozzunk érte és együtt kérjük: Ébredj fel Cipő!