2017. február 24.

Az Ő Születésnapja

Nagy nap ez a mai, hiszen kamaszkora legszebb évébe lépett az én Drágám, 44 éves lett. :-)
Amikor szeretsz valakit, megpróbálsz minél többet adni magadból, a lehető legtöbbet, amit csak a világon adni tudsz. Ez az odaadás osztódik, amennyiben vannak gyermekeid, így nálam ez a Szeretet-gombóc három felé van szétosztva, de még így is rengeteg jót adhatok a számomra fontosaknak, egy kis odafigyeléssel. Vegyük például a mai napot. Sokat keseregtem és szomorkodtam azon, hogy most nem tudom Őt meglepni azzal, amivel szeretném, mert hát nemrégiben ünnepeltük a karácsonyt és január közepe táján járunk, tudjátok hogy van ez...így aztán már majdnem elöntött a mélabú, amikor Édesapám egy kisebb vadmalac-oldalassal lepett meg, hogy mégis csak legyen ünnepi lakoma az asztalon. Vettem hozzá jóféle magyar burgonyát, olyat ami szép pirosra fog sülni a zsírban, mert Ő úgy szereti, és lesz még párolt káposzta is. Ajándéknak "csak magamat adhatom mostanság"és épp most böngészem Martha Stewart tortareceptjeit, hogy a desszerten se essen csorba.

A Kincsem mindig mondogatja, hogy nem kell a pompa, ne készülj, ne vegyél semmit, de én úgy gondolom, hogy az Életem Szerelmét úgy ünneplem meg ezen a napon, ahogy szeretném, ha engem is megünnepelnének. Nagyon sokat köszönhetek neki, ezért tisztelet és odaadás jár tőlem, és ha ez most egy kisebb vadmalac-oldalas és tortácska képében jelenik meg, hát legyen...:-)
<3
Boldog Születésnapot Egyetlenem!


Mottó: Ünnepeld úgy, ahogy magadat!

Mert NŐNEK lenni jó!

Nőnek lenni 2013-ban

2013. március 08.

Mit is mondhatnánk mi nők egy ilyen márciusi nap apropójából, amikor minket köszöntenek a férfiak?

Leginkább köszönjük a figyelmet, a törődést, a kedvességet, amúgy meg csak vagyunk, tesszük a dolgunkat, élünk a világban, de mit is gondolunk valójában? Vajon tart e még a klasszikus női szerep, él e még bennünk az igény a nőiesség teljes megélésére és a másik nemben megmaradtak e a nők iránti tiszteletnek a nyomai 2013-ban?

Valahogy megváltozott minden, talán csak a felgyorsult világ végett, esetleg a szerepek felcseréléséből adódóan, mégis mintha korábban nőnek lenni is más lett volna. A hölgyek többsége , napjainkban is éppúgy próbál eleget tenni az életadta feladatoknak,  megfelelni  az elvárásoknak, mint annakidején nagyanyáink korában, épp csak a mérce lett sokkal magasabb. Ma már egyre kevésbé élhető a klasszikus feleség és anya szerep,  mint ahogy a jól bevált család-modell is mintha kihalófélben lenne. Természetesen ez nem a férfiak bűne, inkább csak mást diktál a világ és ezért olyan nehéz a nőknek Nőnek maradniuk. Ahogyan a kínálat sokszorosára nőtt napjainkra, a fogyasztói igény is az egekbe szökellt, talpon maradni, valamint az így kialakult gyors tempót tartani, nem könnyű feladat. Míg régebben a nő fontos szerepe volt a család összetartása, ma alig jut ideje az otthon melegének biztosítására. A kiadásokat egyre nehezebb fedezni, így a „háromarcú” nő, - feleség, anya, kedves - szintén dolgozik és miután az utóbbi években mintha a föld nyelte volna el a jó munkahelyeket, így aztán ha mégis maradt egy valamire való munkája, foggal-körömmel védi a pozícióját. Bár egyenrangúságról hallani mindenütt, egy férfinak még ma is több esélye van elhelyezkedni,   ez íratlan szabály, ebből kifolyólag a nőnek méginkább hajtania kell az elismerésért. A nő dolgozik, autót vezet, gyereket nevel, szabadidejében  főz, mos, takarít és ha még maradt jártányi ereje estére, próbál NŐ maradni a FÉRFI mellett. Jóleső érzés, amint a munkából hazaérkező társ besegít az otthoni teendőkbe, így hamarabb jut idő az értékes pillanatok megélésére azokkal, akik igazán fontosak.

Tőlünk, nőktől azt várja a világ, hogy ugyanúgy dolgozzunk és teremtsük meg a hátteret a biztos megélhetéshez, ne engedjük kihűlni a család melegét, tartsuk forrón a tüzet. Nincs is ezzel semmi baj, mi is épp ezt várjuk a férfiaktól, elvégre ilyen téren nincs különbség a szerepek között. Bárhogy is van, a nő nem tudja meghazudtolni önmagát, ugyanúgy vágyik a család melegére, a biztonságra, a szerető és odaadó férfi figyelmére 2013-ban is, mint bármikor máskor és nem csak nőnapon.

 http://www.stylemagazin.hu/hir/Nonek-lenni-2013-ban/7193/

                                                                                                                                                                          Frenyó Krisztina

Szállj el kismadár!

Szállj el kismadár!

2013. március 12.

„Aki elment, az elment, mondtam én is, de ugyanekkor mélységesen éreztem, aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen. „ /Kassák Lajos/

Megrendülve hallgattam a hetekkel ezelőtti híradásokat, miszerint Bódi Lászlót, közismertebb nevén Cipőt, február 14-én kórházba szállították szívleállás miatt. Az újraélesztés után kis időre visszatért az életbe, majd kómába esett. Sokan és sokáig küzdöttek az életéért, könnybe lábadt szemmel egy ország imádkozott érte. Ezernyi emberrel együtt én is reménykedtem benne, hogy véget ér az álom és egy nap újra Kék és narancssárga lesz minden.

      

A sors aztán mégis másként rendelkezett, a Republic szeretett énekese nem ébredt fel többé, bármennyire is szerettük volna. 2013. március 11-én, egy hosszú harc után elfáradt szívvel, Cipő örökre elaludt.

Épp sétáltam Budapest egyik forgalmas utcáján, amikor egy telefonbeszélgetésre lettem figyelmes és a hangfoszlányokat hallva, furcsa érzés fogott el. – Ugye nem igaz? Hiszen már azt hallottuk, Cipő kinyitotta a szemét, és most mégis?  -

Nem akartam hallani, nem akartam tudomásul venni, mert egész egyszerűen hihetetlen!

Később, ahogy szembesültem a hírekkel, a televízió-műsorok súlyos szavaival, bármennyire is nehéz, mégis csak el kell fogadni, hogy valami véget ért.

A zenésztársak és barátok megindító megemlékezéseit hallgatva, potyognak a könnyeim, és a mély együttérzésen felül, még valami más miatt is fáj a szívem. - Eszembe jut a fiatalságom - Huszonéves lányként, jómagam is éjszakákon át tomboltam a „Repül a bálnára”, majd ölelésekben összegabalyodva próbáltam „Szeretni valakit valamiért.” Édesanyámmal, együtt énekeltük a „67-es úton” kedves sorait, és később a „Kék és narancssárga” gyönyörű dallamaira ringattam álomba kislányomat. Cipő elaludt, de tovább él bennünk örökre, az emberekben, akik szerették, tovább él a dalaiban, melyeket egy ország-világ énekel örökkön örökké.                                              

…elmerengek, újra és újra meghallgatom és csendesen megkönnyezem a Dalt, a Dalt, amit nem tudok és nem is akarok kitörölni a szívemből, én így emlékezem…

’Egyszer mindenki eljön, Egyszer mindenki itt lesz. Örökre megtalálhatsz, Örökre elveszíthetsz.’

Frenyó Krisztina

http://www.stylemagazin.hu/hir/Szallj-el-kismadar/7234/

Ébredj fel Cipő!

Ébredj fel Cipő!

Napjainkban egy közkedvelt énekesről harsognak a hírek, lépten nyomon belebotlani a lapok hasábjain Bódi Lászlóról szóló beszámolókba. Akárhogyan is, de szívmelengető, hogy szinte az egész ország szorít Cipőnek, a Republic zenekar énekesének gyógyulásáért. Jómagam, huszonévesen táncoltam a Közgáz Pince klubban a Kék és narancssárgára, és ,,csápoltam,, sokad magammal egy Pilisszántói hangárban, fergetegese koncertjükön. Ennek már jó pár éve, és azóta nem lettem fanatikus Republic rajongó, csupán  külső szemlélőként figyeltem a háttérből a zenekar pályafutását. Mégis most megrendülten figyelem a híradásokat és csendesen megkönnyeztem a ma esti tévéinterjút, ahol az énekesről nyilatkoztak pályatársai, kollégái, barátai. Nem tudom magamban tartani az érzést, a gondolatot, amely magával ragadott és fogva tart. Az évek leforgása alatt, Bódi Lászlóról nem igen hallottunk szaftos pletykákat, sem polgárpukkasztó híreket, ellenben hallottunk és láttunk nemes cselekedetekről tanúskodó képeket, szemtanúi lehettünk tömegeket megmozgató igazán vidám hangulatú koncerteknek, és sokunkat megrígató dallamoknak. Egy ország dúdolta a szállj egy kismadárt, és többek sírták álomba magukat, 
a csillagok, csillagokra.

Most mi is történik?
Cipő alszik, mély álomban pihen, mert elfáradt a szíve, és senki földi halandó sem dönthet a sorsa felől. Mély-altatás, kóma, vagy egy hosszú álom, vagy épp mind három együttvéve. Minden nézőpont kérdése, mégis annyira nehéz érteni, megérteni és nem is biztos, hogy nekünk kell ezt megfejtenünk. Azoknak, akik közvetlen kapcsolatban állnak vele, a család, a barátok és a zenésztársak, nekik van igazán szükségük rá. Nekünk más dolgunk nincs, minthogy csendesen imádkozzunk érte és együtt kérjük: Ébredj fel Cipő!